Az ember élete folyamán kerülhet olyan helyzetbe, hogy jobbnak látja inkább kiszínezni a történetet, vagy letagadni, elhallgatni bizonyos információkat.

Az emberek, főleg a nők előszeretettel kampányolnak a „tudni akarom az igazat”, és „egy kapcsolat alapja az őszinteség, és a bizalom” elvek mellett.

Van akinek nagyon fontos az őszinteség, van akinek kevésbé, sokfélék vagyunk. Bizonyos dolgokat el kell, vagy el kellene mondani a másiknak és megbeszélni, de nem mindig ezt az utat választjuk.

Gyakran hallgatom megbántott barátnőim panaszkodását, hogy a „kedves” már megint sunyizott valamit, és kiderültek a füllentések, melyek végeláthatatlan vitákat szülnek.

Általában megfeledkeznek arról, hogy miért?
Vajon miért hazudik a másik?

Ha egy kapcsolatban folyamatos az egyik vagy másik fél hazudozása, ott bizony nagy gond van. Gyakran fogjuk a szerelemre a vakságunkat, pedig már a kapcsolat eleje óta nem őszinte emberrel állunk szemben.

Egy mániákus hazudozóra nem érdemes az időnket pocsékolni, szerelem ide vagy oda. Sok mindent meg lehet bocsájtani, de a folyamatos átverést, és gerinctelenséget, egy ponton túl már nem. Megállapíthatjuk, hogy igen sok fajtája van a hazugságnak.

A párok rengeteg időt és energiát ölnek abba, hogy kicsikarják a várva várt őszinteséget a párjuktól, azzal pedig nem igen foglalkoznak, hogy kiderítsék az okát a füllentéseknek.

Csak jóvátételt követelnek vélt, vagy valós sérelmeikért. Vannak emberek, akik megérdemlik, ha átverik őket. Van a paranoid fajta, aki sose bízik meg a másikban, mert így döntött és kész. A másik fél megszakadhat a sok bizonyításban, sose kapja meg a bizalmat.

Ebben kifárad, és tényleg nem lesz őszinte. Ezzel kezdetét veszi a gyilkos harc, veszekedések, a párkapcsolat szétrombolása. Van olyan típusú ember, aki egyszerűn nem szeret részletesen beszámolni minden percéről, de ettől még őt ne nevezzük hazugnak.

Időnként nem csak az elhallgatásra, hanem a kegyes hazugságokra is szükség lehet: például amikor párunk stresszesebb időszakot él meg, a munkája, esetleg tanulmányai miatt, és nem akarunk plusz terhet tenni a nyakába az őszinteségünkkel, mert fájdalmas dolgot kellene közölni vele.

A párkapcsolatba igenis kellenek apróbb-nagyobb titkok amiket nem lehet, és nem is kell a másikkal megbeszélni. Ezek sokszor nem építenék, hanem rombolnák a kapcsolatot.
Kedvenc példám, hogy a férfiak nem igazán szeretik tudni, hogy a szép selymes bőrű szőrtelen, illatos, ápolt hölgy hogyan is válik azzá ami. Olykor a látszat is fontos.

Sokunkat elriaszt, ha valaki kiteszi szívét- lelkét, őszintén elénk tárja érzelmeit, hogy bizonyítsa mi vagyunk a legfontosabbak az életében, és bármire képes értünk.

A nyers kitárulkozó őszinteség az esetek többségében hosszú távon inkább árt a kapcsolatnak, mintsem jobbá tenné azt. A túlzott őszinteség unalmassá teszi a párkapcsolatot, ami annak végét is jelentheti.

A könnyen megszerezhető dolgok érdeklődésünket könnyen el is veszíthetik, míg amit verejtékkel szerzünk meg, azokat jobban megbecsüljük.

Ezért igenis kell a taktikázás egy kapcsolatba, mert izgalmassá teszi, és színezi azt. A fontos kérdésekben kell az őszinteség. Ehhez olyan emberrel kell, akihez őszinték lehetünk, és aki hozzánk is őszinte lehet, mert megéri őszintének lenni.

A hazugságok hosszútávon megmérgeznek minket és a kapcsolatunkat is.

Az őszinteséghez olykor nagy bátorság kell, de ahogy a mondás is tartja: " aki mer az nyer".

Nyerhetünk egy boldog, kiegyensúlyozott bizalmon alapuló kapcsolatot.

http://eletmod.hu/tart/cikk/jb/0/78486/1/szexszerelem/Oszinteseg_es_hazugsag_egy_parkapcsolatban?place=srss