Egy tanítványom így fogalmazta meg, szerinte mi a jó a szingliségben. „A szingliség szerintem egy nő életében nem jó állapot. Előfordulhat, hogy egy hosszú, keserves kapcsolat után a nő fellélegzik, és boldognak érzi magát szingliként, de ez csak átmeneti állapot, mivel a nő teljes párkapcsolatban lehet igazán, és még teljesebb anyaként. Ami megint csak párkapcsolatban lehet tökéletes. (ha létezik egyáltalán a tökéletes...)”  (Ágnes)

Igen, a szingliség nem biztos, hogy jó állapot, de ne felejtsük el, hogy ez is „csak” egy állapot, ami bármikor elmúlhat. De addig miért ne érezhetnénk jól magunkat, miért ne élvezhetnénk az élet olyan örömeit, amit nőként egyedül is élvezhetünk?

Ha párkapcsolatban élünk, akkor az egyik legkényelmesebb, leggyakorlatiasabb és legkézenfekvőbb megoldást jelentheti számunkra a hastánc, ha szeretünk táncolni, szórakozni, de párunk botlábú, botfülű, nem szeret eljárni, nem szeret táncolni…

„Mindig problémás volt a férjemmel a tánc, mert ő nem szeret, én meg szerettem volna bulizni menni, táncolni kicsit. Erre nagyon jól jött a hastánc, mert itt kiélhetem a táncolási vágyamat, neki meg nem kell bekapcsolódnia, mégsem marad ki belőle. Szóval jobb, mint a társastánc, mert oda partner kell, és akkor ő kimaradna, én meg mással táncolnék. De így, hogy ide csak csajok járunk, nem marad ki belőle.” (Ági)

Hogy konkrétan mit is jelent az, hogy a férjem „nem marad ki belőle”, mindenkinek a fantáziájára bízom, bár a cikkben később még körüljárjuk ezt a témát is.

Ha egyedül élünk, férfi nélkül, akkor nőiségünknek csak egyes oldalait tudjuk megélni. Előtérbe kerülhet a karrier (a marsi minőségek), az „önmegvalósításba”, a munkánkba temetkezhetünk, vagy igazi Hold-nőként a gyerekeinknek szenteljük magunkat, és néha elfelejtkezünk a vénuszi oldalunkról: a szépségről, a harmóniára törekvésről, saját magunk szeretetéről, a művészet szépségéről és az erotika öröméről.

Szilvi így fogalmazta meg: „Férfi hiányában, a hétköznapokban főleg az anyai, Hold-minőségeket élem meg a bennem lévő nőből a gyerekeim mellett. A hastánc nekem a vénuszi minőség megélésében segít. Azt érzem, hogy nő vagyok és nem csak anya. Jobban figyelek arra, hogy magamra is nőként tekintsek, mert erről hajlamos vagyok elfeledkezni és nincs párom, aki erre szüntelen emlékeztessen :). Tehát a nőcisebb ruhadarabjaimat veszem fel, felékszerezem magam, sminkelek stb. Ezt a férfiak is észreveszik, ami pedig növeli az önbizalmamat.

Nagyon fontos, hogy a csábító, kacér, büszke női minőséget erősíti bennem. Eddig ezt elrejtettem, most pedig büszkén felvállalom.

Ezen kívül nekem a hastánc erőt és kreativitást ad és a szabadság érzését.”


Fontos, hogy a hastánc (és minden tánc) örömérzetet okoz, boldogsághormonokat szabadít fel bennünk, és ez kihat az életünk minden területére, függetlenül attól, hogy párkapcsolatban élünk vagy sem.

Szakításkor különösen jó gyógyír lehet sebeinkre, szilánkokra tört önbizalmunkra. A nőiségünk kibontakozását, felragyogását pedig nem csak mi magunk éljük meg sikerként, hanem környezetünk is észreveszi. A változásunkat dicsérő bókokat, az elismerést pedig fogadjuk el őszinte örömmel!

Petra (19 éves) véleménye: „A hastánc önmagában szerintem a nő igazi belseje, önmaga kifejeződése a táncon és a mozdulatokon keresztül. Annak, aki önbizalomhiánnyal rendelkezik, kitűnő választás a hastánc. Pláne egy szakítás után, egyfajta regenerálódásként tökéletes. Mikor véget ért a párommal a kapcsolatunk, nagyon rosszul éreztem magam. Össze voltam törve, semmi sem tetszett magamban és magamon. Aztán valahol azt olvastam, hogy a hastánc nagyon jó önbizalomnövelő - nekem pedig épp erre volt szükségem - így belevágtam.

Kezdtem szépnek érezni magam, és ahogy egyre jobban belejöttem a mozdulatokba, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire tetszik, hogy ilyet is tudok, és hogy mennyire sajnálhatja a párom, hogy ezt ő már nem láthatja. Nagyon sokat segített nekem a hastánc. Egyrészt megtaláltam önmagam, másrészt pedig vonzónak is érzem magam, és rengeteget lehet tanulni csak a tiszta mozdulatokból. Ráadásul ez egy csábító tánc, ami rám is nagy hatással volt. Visszakaptam önmagam, sőt, még talán többet is!
Egy szingli nő fejében sok minden megfordul, de tény és való, hogy a hastánc nagyon kreatívvá tehet! Meghozza a nő kedvét a hódításhoz, kiegyensúlyozottá és egyedivé válik. Tudatában van annak, hogy szép és képes megtalálni a párját. A magabiztosságot sugározza kifelé is és innen már könnyű bevonzani a szerelmet.”

Ha pedig már megtaláltuk életünk szerelmét, párkapcsolatunkat is fűszerezhetjük otthoni előadással. (Az otthoni előadás és az erre való felkészülés egy későbbi cikk témája lesz, de addig is várom a kérdéseket, hozzászólásokat a privát hastáncelőadással kapcsolatban!)

Ez biztos siker, akár még friss a kapcsolatunk, akár évek, vagy évtizedek óta tart. Tanítványaim közül rengetegen készültek már fel egy kisebbfajta előadással a párjuk születésnapja alkalmából, vagy a saját esküvőjükre meglepetésként… Az egyik előadásnak akkora sikere volt, hogy nem csak az esküvőn, a násznép és a vőlegény előtt kellett előadni. Ismétlést követelt az ifjú férj még aznap, a nászéjszakán is!

Arra is rengeteg példa akad, hogy a 10., 20., vagy akár 30. házassági évfordulón lepi meg valaki táncával az urát. Olyan is akadt már, aki ehhez parókát, arcfátylat viselt, és igencsak meglepte a férjét, amikor kiderült, hogy az ünnepi napon csábító táncot lejtő bajadér a saját felesége!

Fontos, hogy életünk minden területén kiteljesedjünk, mint nő. Ahogy elfogadjuk magunkat, testünket és lelkünket, úgy válunk egyre vonzóbbá a környezetünk számára is. Nőtársaink könnyebben elfogadnak, ha mi is szeretjük, elfogadjuk önmagunkat. Férfitársaink könnyebben észreveszik bennünk a nőt, mi pedig hozzásegítjük őket ahhoz, hogy még férfiasabbnak érezhessék magukat mellettünk.

És hogy a hastánc által elért boldogság mennyire megváltoztathatja az egész életünket, arról álljanak itt végezetül ismét Ágnes gondolatai: „Nem arra gondolok, hogy a munkahelyén fátyoltáncot lejt valaki, egyszerűen a tánc közben ért pozitív hatások kiterjednek a hétköznapi élet apróságaira is. Látványos javulást eredményez a tánc. Először csak tánc közben figyelünk a tartásunkra, mozdulataink lágyságára, nőiességére, majd egyszer csak észreveszem, hogy egyenes háttal, gyönyörű spiccben megyek a zsebkendőmért.... mert a tánc egy idő után beleivódik az ember lelkébe… Van egy mondás, hogy az az igazi férfi, aki mellett nőnek érzi magát a nő. Ez szerintem fordítva is igaz. Igenis tudunk mi férfit csinálni a nőiességünkkel, ha már mi magunk is megtaláltuk azt. Szerintem ebben segít a tánc, és ez szingliknek, párkapcsolatban élőknek, anyáknak, mamáknak mindenkinek fontos! Vegyük vissza a mai rohanó világban a minket megillető NŐ szerepét, adjuk vissza a férfiaknak a FÉRFI-ét, és akkor előbb utóbb a társadalmunk is javulni fog!”  /Ágnes/

Mahasti
www.mahasti.hu

Képek: Kozár Edit, iwiw, Facebook