Az egzisztenciális bizonytalanságból és félelemből származó stressznek elsősorban a párkapcsolat látja kárát. Varga Kapisztrán ferences szerzetes, pap, lelkigondozó és tanár segítséget nyújt annak elkerülésében, hogy otthon, összezárva „egymás agyára" menjünk.

Ahhoz, hogy valamit tenni tudjuk, mindenekelőtt azt kell tudnunk, miért vagy mivel szemben kell valamit tennünk. Ezért most nézzük meg először, mi változott meg az életünkben, és hogy ezek a változások milyen hatást gyakorolnak ránk.

Mi történt? Mi változott meg?

A járványhelyzet egy eddig nem ismert, új helyzetet hozott. Nem tudjuk, mit kezdjünk a hírekkel, a lehetőségeink beszűkültek, bizonyos értelemben csapdában érezzük magunkat. Életünk, mindennapi mozgásterünk a lakásra/házra korlátozódott, fizikai kapcsolataink alapvetően a családra szűkültek, munkánk, alkotó tevékenységünk, mindennapi rutinunk egy csapásra megváltozott. Ráadásul így kell fontos döntéseket meghoznunk, akár élet-halál kérdést érintőeket is. A lelki terhelés alatt pedig mindenki másként viselkedik: előbukkannak gyenge és sebezhető pontjaink. Márpedig egy élőlény a stresszes állapotban fél, és abból vagy el akar menekülni vagy agresszívvá válik. Ilyen helyzetekben lépnek életbe nem kontrollált viselkedésmódjaink, kezdünk úgy viselkedni, ahogy magunk sem szeretnénk, és nem értjük se magunkat, se mást.

Mit tudunk kezdeni ezzel a helyzettel? Hogyan viselkedjünk egyéni szinten?

A tények megváltoztatása nem áll hatalmunkban, ami azonban rajtunk múlik, az az, hogy mi hogyan állunk hozzá. És ezen a ponton dől el, hogy ez az új állapot javunkra vagy kárunkra válik. Mert csak ez a két lehetőség van. És pontosan ez a kihívás ebben az állapotban. Heteket, hónapokat kapunk most ajándékba. Kérdés: Mit kezdünk vele? Hiszen ki tudja, mire lesz ez az első vagy akár az utolsó idő?

• Ne tagadjuk le és ne bagatellizáljuk nehézségeinket! El kell ismerni, hogy nehéz helyzetben vagyunk!
• Legyen csak magunkra szánt időnk! Nem önzésből, hanem azért, hogy a mieink számára azok lehessünk, akiknek lennünk kell.
• Merjünk emberek maradni, olyanok, akik a családjuk körében lehetnek gyengék, fáradtak, aki mondhat nemet is, és nem zsigereli ki magát teljesen! 
• Ne akarjunk mindent (most) megoldani, bepótolni! Pihennünk is kell, mert nagy terhelés alatt áll lelkünk. 
• Törekedjünk arra, hogy életünk egyensúlyát az új körülmények között is megteremtsük! 
• Éljünk erőforrásainkból! (Kérdés persze, hogy mennyire vagyunk ezeknek birtokában. Mert ha nem, akkor először fel kell fedeznünk őket) 
• Legyen „emberünk," akinek kiönthetjük lelkünket, ha szükséges! Vagy ha jól esik, írjunk naplót (pl. „bezártságom története").

Mit tudunk kezdeni ezzel a helyzettel? Hogyan tegyük építővé a helyzetet a család szintjén?

• Teremtsünk egyensúlyt az egyedüllét és közösségi lét között.
• Legyen életünknek kerete, rendszere (időben és térben)!
• A család közösen alkossa meg napirendjét, életének kereteit!
• „Ne gatyásodjunk le!" Keljünk fel időben, öltözzünk fel rendesen, legyünk ápoltak otthon is!
•  Fontosak a közös étkezések is. Ezek idejéhez érdemes szigorúan ragaszkodni, mert ezek egyúttal a család találkozásának helye és ideje is. 
• Rövid- és hosszú távú célok kitűzése. Pl. mit szeretnék csinálni, ha a járvány befejeződik?
• Legyen csak saját magunkra fordított időnk!
• Ne hordozzuk a feszültségeket! Tanuljunk meg bocsánatot kérni!
• Legyenek rítusok/rituálék közösségi életünkben! Pl. reggel: régi hagyomány alapján a napi munka szétosztása, megtervezése, este: Ilyenkor ne csak szavakat mondjunk el, hanem tekintsünk vissza az egész napra, hogy az milyen volt.
• „Tartsunk vírus-téma menetes időszakot", helyette foglalkozzunk mással!
• Fizikai tevékenység: legyen beosztva és elosztva a ház körüli és a házimunka!
• Mozgás: aki teheti, menjen szabad levegőre, vagy tornásszon otthon nyitott ablaknál.
• Közös játék/társasjáték (puzzle, kártya stb.)