Hogyan talál rá az ember az „igazira”? Van, aki „sorsszerű” találkozásra vár, van, aki csak álmodozik, vagy mindenkiben, aki kedvesen néz rá, potenciális partnert lát, van, aki eleve elutasítja a próbálkozásokat, mert nem akarja „megégetni” magát – szóval a randevúzás kérdése sokaknak okoz fejtörést.

Pedig ismerkedés nélkül sok olyasmit is beleképzelhetünk egy másik emberbe, ami nincs benne, csupán mi szeretnénk látni azt. Később viszont keserű csalódásról beszélünk, ha a valódi tapasztalataink ennek ellentmondani látszanak. Egy jóízű beszél- getés a kezdeti rokonszenv idején valódi betekintést is adhat a másik gondolkodásmódjába, érzelem- világába. Ehhez persze előfeltétel az őszinteség, mind magunkkal, mind a másikkal szem­ben. A társkeresés időszaka a nagy felfedezések ideje, ami – jól kijelölt határvonalak között – lehetőséget ad a személyiségünk fejlődésére, és a kapcsolatteremtéshez szükséges készségek tanulására, vagyis az éretté válásra. A keresztény szellemiségű Randikalauz – Határvonalak a társkeresésben című könyv szerzői, Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend szerint nem magával a randevúzással vagy ismerkedéssel, hanem az emberekkel van a baj, hiszen csak lelkileg és jellemükben érett emberek képesek egészséges kapcsolatokra. Ha kerülünk bizonyos dolgokat, amelyekkel ártalmas módon is lehet élni, még nem oldjuk meg az alapvető problémát, az emberi éretlenséget. A gépkocsibaleseteket sem az autók okozzák, hanem az autóvezetők felelőtlen viselkedése. Azért, hogy a házasságok egy része válással végződik, szintén nem a házasság intézménye a felelős.
A könyvvel kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy az amerikai kultúrában a randevúzás jelentése nem ugyanaz, mint nálunk. Ez inkább oldott, baráti kommunikációt jelent a két nem között, és nem elkötelezett kapcsolatot. Ebből fejlődhet ki a komolyabb ismerkedés (mi ezt hívjuk randevúzásnak), amely felelős­­ségteljes, házasságra kész felnőttek számára alkalmas kapcsolatforma. A romantikus érzések is csak ilyen emberek számára valók, mivel ezeknek a célja az, hogy felkészítsenek bennünket a házasságra. Sokkal jobb esélyekkel indulunk a társkeresésben, ha érett felnőttként veszünk részt benne, nem pedig lázadó tinédzserként.
Bár a társkeresés helytelen gyakorlata fájdalomhoz is vezethet, a megfelelő határok között viszont jó gyümölcsöket terem. Rengeteg dolgot tanulhatunk az ismerkedés során mind a saját személyiségünkről, mind a másik nemmel való kommunikációról. Felismerhetjük azt is, hogy nem feltétlen azok a tulajdonságok értékesek hosszú távon, amelyek először vonzanak a másik emberhez. A másik nemmel való ismerkedés segít megtanulni azokat a készségeket is, amelyek szükségesek egy bensőséges párkapcsolathoz, de amit legtöbb fiatal nem tud elsajátítani a családjában. Számos problémának elejét vehetjük, ha egy­értelművé tesszük értékrendün- ket, fontossági sorrendünket és erkölcsi normáinkat.  Onnan lehet tudni, hogy feladtuk egészséges határainkat, hogy nem merünk önmagunk lenni, nem a megfelelő személlyel randevúzunk, vagy nem az értékrendünk és céljaink vezérelnek, hanem a múltbeli sérüléseink és magány­érzésünk.
Az ismerkedés természeténél fogva kísérleti jellegű, hiszen meg akarom ismerni a másikat, hogy el tudjam dönteni, szeretném-e magam elkötelezni mellette vagy sem. Ilyenkor még könnyen ki lehet szállni a kapcsolatból. Ezért lelkileg komolyan megsérülhet az, aki túl sok érzelmet fektet be egy kapcsolat kezdeti, kevés elkötelezettséggel járó szakaszában. Amikor az egyik fél kezdi úgy érezni, hogy a kapcsolat nem abba az irányba halad, amerre a másik gondolja, kötelessége ezt őszintén megmondania neki. Ne tápláljunk hamis reményeket a másikban, mert ez is a hazugság egyik formája – írják a szerzők.
Minden kapcsolat alapja az őszinteség. Ha valakit egyszer hazugságon kaptak, nagyon nehéz újra megalapoznia a bizalmat. Ha olyan tényekkel kapcsolatban, mint például az anyagiak, múltbeli kapcsolatok, vagy a másokkal való találkozás  a legenyhébb hazugságon is kapjuk a partnerünket, tekintsük intő jelnek, ami felett nem szabad elsiklanunk. Ha nem akarunk a hazugsággal közösséget vállalni, először is mi legyünk őszinték! Legyünk a „világosság fiai” – tanácsolja a könyv –, és akkor hasonlókat fogunk magunkhoz vonzani, míg azok, akik sötétségben járnak, nem tudják majd elviselni az általunk képviselt világosságot. Az őszinteség önmagunk vállalásával történik. Azzal, hogy kimondjuk, mi tetszik nekünk és mi nem, vagy hogy mi az, ami bánt vagy zavar bennünket.
A legtöbb ember, mikor az ideális társat keresi, a fejében listát készít azokról a tulajdonságokról, melyek fontosak neki: „Legyen a társam humoros, okos, karcsú, szőke hajú, és persze mindenképpen szeressen kirándulni.” A házasságok viszont általában nem azért mennek tönkre, mert valaki már nem elég karcsú, megritkul a szőke haja, vagy nem szeret kirándulni, hanem inkább a jellembeli hiányosságok miatt. Az ízlésbeli különbségek színesebbé, változatosabbá teszik az életet, de a jellem az, amely hosszú távon meghatározza a kapcsolat minőségét. Súlyos jellembeli hibákkal, mint például a tisz­teletlenséggel, kétszínűséggel, önigazultsággal nem szabad kompromisszumot kötni. Ízlésbeli elvárásaink egy része viszont túlságosan korlátozó, ezért nagyobb nyitottságra kell törekednünk. Néha kellemes meglepetés éri az embert, ha elég nyitott ahhoz, hogy megismerkedjen valakivel, aki első látásra nem tűnik álmai netovábbjának.
Sokakat a múltjuk akadályoz meg az egészséges párkapcsolat kialakításában. Ahelyett, hogy azon kesergünk, hogy milyen kevés az igazán „jó parti” ebben a világban, tanuljunk a múltunkból, hogy mik azok a kapcsolati minták, amelyek eddig tévútra vezettek minket. Vállaljuk a felelősséget a hibáinkért, és ne másokat okoljunk miattuk – javasolják a szerzők. Felejtsük el azt a téveszmét, hogy mi mindent tökéletesen csinálunk, csak még nem találtuk meg az „igazit”.
A könyv még arról is ír, hogyan különböztessünk meg egy jó barátságot a szerelemtől, mik a veszélyei annak, amikor az ellentétek vonzzák egymást, hogyan tudunk búcsút inteni a hamis reményeknek, valamint hogy mi a konfliktusok szerepe egy fejlődő kapcsolatban. Segít megérteni egy kapcsolat fejlődési szakaszait, hiszen csak olyan mértékben mondhatjuk, hogy ismerünk valakit, amilyen mértékben tapasztalatokat gyűjtöttünk róla. Ha bölcsen alkalmazzuk ezeket a határokat a társkeresésben, akkor őszintébb, figyelmesebb, felelősségteljesebb és szabadabb emberekké válunk, és hasonló fejlődésre ösztönözzük azokat is, akikkel kapcsolatba kerülünk. A világszerte jól ismert keresztény pszichológus szerzőpáros által megírt könyv használható útmutatót ad azok számára, akik szeretnének felelősen készülni egy életre szóló kapcsolatra.

http://www.hetek.hu/eletmod/201008/ismerkedj_okosan