A nő a férfit, a férfi a nőt. Egyszerű a képlet, mégis sokszor megvalósíthatatlan – legalábbis hosszú távon –, mert egyáltalán nem könnyű eligazodni az elvárások bonyolult hálózatában. Mert mást akar a nő, és mást a férfi.

Mind a nőnek, mind a férfinak megvannak a maga elképzelései azt illetően, mit akar tőle a másik, és azt is nagyon tudja, ő mit szeretne. De vajon mennyire térnek el ezek az elképzelések? Tudja-e a nő és a teremtés koronája, milyen viselkedést „vár el” tőle a másik, illetve hogyan kellene viselkednie (ha tudna)?

Az önállóság csapdájában

Talán nem is annyira fura a mai emancipált világban, hogy a nők nagy része egy új (sokszor régi) párkapcsolatban a szabadságát félti. Mert hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a nő felnézett a párjára, elismerte annak férfiasságát, zseniségét, és szomjazóként itta férje szavait…

Ma már fordult a kocka, a nő is dolgozik – egyre többet, többért, és ezzel egyenes arányban megnőtt az elvárása arra nézve, hogy párja elismerje őt. Holott a férfi is ugyanezt szeretné, hiszen mégis csak az a klasszikus felállás, hogy ő tartja el a családot, ő hozza a döntéseket. Még akkor is így érzi, ha történetesen ez nem így van.

Mit gondol(hat) a férfi?

A nő szerint partnere azt szeretné, hogy ő felnézzen rá, kövesse a tanácsait, mint a szentírást, olyan legyen, amilyennek párja látni szeretné. Egyszóval a nő fejében az a gyanú lappang, hogy a férfi elvárja tőle, egyszerre legyen passzív ara és emancipált nő. Közben persze ne szűnjön meg „bombázó lenni”, hiszen, ha elhanyagolja magát, párja máris egy szebb után nézne – a nő ugyanis szépségében látja fő vonzerejét, és attól retteg, hogy a férfi egyszer csak odébb áll egy mutatósabb vetélytársa kedvéért.

gy tehát a nő még hullafáradtan is előadja a csábító szeretőt, nehogy párjának hiányérzete támadna. De! Miközben igyekszik megfeéelni a modern, önmagáról gondoskodó, top díva eszményképének, összekeveri a meghittséget a teljesítménykényszerrel.

Mit vár(hat) el a nő?

Ha a tradíciókra tekint, észreveheti – vagyis, jól tudja –, hogy a megöröklött apa-férj modell ideje már rég lejárt. Hol van már az az idő, amikor csak és kizárólag a férj dolga a család anyagi biztonságának megteremtése… És ezzel együtt hol van már a nők férfi iránt érzett tisztelete, elismerése?

Igen, a férfiak szerint ilyenek a nők. De, amitől a legjobban fél az erősebbik nem – és valljuk be, sokszor igazuk is van ezzel kapcsolatban –, hogy az emancipált nők általában maguk sem tudják, mit szeretnének. Nem tudják, milyen legyen a férfi – természetesen rendkívül jóképű és vonzó, titokzatos, de nem elcsábítható, legyen pénze, és hordozza a tenyerén aráját. Vagy mégsem? Hiszen, ha jobban belegondolnak, nem is biztos, hogy olyan jó ez, hiszen, ha ilyen, akkor tucatnyi nő vetne rá szemet és csábítaná el, hogy övé legyen az álomférfi.

Arról nem is beszélve, hogy ha ő robotol, akkor nem feltétlenül nézi jó szemmel, ha párja is ezt teszi, és nem otthon várja egy finom vacsorával. Pedig… a férfiak szerint nem lehet valaki egyszerre szexis félisten, odaadó férj és apa, kiegyensúlyozott gondoskodó társ, és potenciális anyagi bázis.

http://www.kiskegyed.hu/szerelem-es-szex/parkapcsolat/parkapcsolati-1x1-mit-var-el-a-no-es-a-ferfi-117708