Manapság egyre több nő panaszkodik arra, hogy nem találja a számára ideális férfit, közben pedig a szakmailag sikeres, de egyedülálló nők száma egyre csak nő. Normális ez így? Hova bújtak a férfiak?

Egyre több olyan nő van a társadalomban, akik hiába teljesítenek remekül a munkájukban, nem elégedettek a magánéletükkel, a sikerrel együtt járó szingli-életmóddal, és nem értik, miért nem tudnak megfelelő partnert találni az mindennapokhoz. Különösen azokra a nőkre igaz ez, akik koruk miatt már sürgetőnek érzik a gyermekvállalást, a családalapítást - írja a Focus Online.

Egy kicsit úgy tűnik, mintha már érvényét vesztette volna a mondás, miszerint egyszer "minden zsák megtalálja a foltját". Nehezíti a szelekciót, hogy minél fiatalabb egy nő, a környezetében annál több potenciális partnerjelölt van, a korral - és az együtt ezzel járó tapasztalattal - viszont egyre jobban csökken ezek száma.

Ez az igények változásával és az egyre nagyobb szabadsággal is magyarázható, hiszen szakítani és továbblépni ma már nagyon könnyű, mondván, van a társaságban elég jóképű férfi. Sőt, a sablon szerint sokszor a kinézet már nem elég, mert a nők nagy része olyan partnert keres, aki anyagilag is biztos lábakon áll.

Ezzel nincs is feltétlenül baj, hiszen évszázadok óta így működik ez.

Viszont azzal, hogy a nők is egyre sikeresebbek a munkában, karriert építenek, a férfiak egyik fontos - és eddig elvárt, vonzónak tartott - tulajdonsága esett ki, mégpedig a családfői. Az erős, független nők ugyanis már nem ez alapján választanak. Ma már több vonzó belső tulajdonságra van szüksége a férfiaknak, mint akár pár évtizede, amikor egyértelmű volt, ki fizeti a közös vacsorát, kinek kell ajándékokkal elhalmoznia a kiválasztottat. Egy olyan korban, amikor a legtöbb nő ezeket már saját maga is tudja finanszírozni, devalválódik az, hogy "a férfi majd eltartja a családot".

Ugyancsak fontos szempont az egyenlő oktatás, amely komoly hatással van a párválasztásra és magára a partnerkapcsolatra, egyben végleg leszámol azzal a káros és hamis sztereotípiával, miszerint a nő csak egy mosolygó, csillogó kiegészítő lenne a férfi oldalán. A nők intellektuális szempontból az utóbbi évszázadban ugyanis már teljesen utolérték a férfiakat.

A nők helyzete bizonyos szempontból persze még mindig sokkal nehezebb, hiszen míg a férfiaknak "csak" a munka dzsungelén kell átvágniuk magukat, és feljebb kapaszkodni, addig a nőknek a karrierépítés mellett ott van a gyereknevelés, és mindkettő teljes odafigyelést igényel.

A mai világban pedig eleve nehéz úgy egyre feljebb lépkedni a szakmai ranglétrán, hogy a nőknek négy-öt év kiesik a munkából, míg szülnek egy-két gyereket. Választásuk ugyanakkor nincs, mert egy családnak - főleg egyre keletebbre haladva Európában - már nem elég egy fizetés ahhoz, hogy a mindennapi normális, kényelmes életet finanszírozza.

Ez a kép pedig a hálószobába is beszűrődik, ahol már szintén nem működnek a klasszikus sablonok férfi és nő között, hiszen az élet más területén is egyenlőbbek, mint valaha. Nem csoda, hogy a mai nőknek is másra van már szükségük, mint régen. A hibát azonban nemcsak a férfiakban kell keresni.

A környezetünkben lévő nőkkel beszélve egyre többet halljuk, hogy egy párkapcsolat érdekében már nem hajlandóak feláldozni a függetlenségüket. Nem akarnak elköltözni a saját lakásukból, dolgozni akarnak, nem biztosak a gyerekvállalásban, márpedig ha tartós és komoly párkapcsolatot keresnek, ezek a dolgok elkerülhetetlenek.

Gazdasági alaptétel, hogy a "kereslet szabályozza a kínálatot", azonban ha az előbbi drasztikusan megváltozik, utóbbi nem biztos, hogy rögtön követni tudja.

Egy jó párkapcsolaton rengeteget kell dolgoznia mindkét félnek. A nemek közti egyenlőség az egyik legjobb dolog, ami társadalmunkban történhet, de teljesen ugyanolyanok ne akarjunk lenni, ami a nők esetében azt jelenti, hogy hangsúlyosan őrizzék meg nőiességüket. Ez a partnerkeresésben rengeteget segít.

Forrás:http://www.hazipatika.com/