Egyik nap a veled nagyjából egykorú férjeddel/feleségeddel a Belvárosban sétáltok. Úgy döntötök, beültök egy kellemes kávézóba. A szomszéd asztalnál egy magát nagyon jól tartó hatvanas nő ül egy harmincas évei elején járó férfi mellett. Minden kétséget kizárólag együtt vannak. Mi az első gondolatod? És a második?

És a tudományok szerint?

A témával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Az első benyomás és meglepődés után a józan ész azért mégiscsak azt mondatja velünk, hogy mindenki azzal köt párkapcsolatot, akivel szeretne. Ameddig tehát ez szabad akaratból történik, addig miért is ne?! A pszichológia ugyanakkor eltérő életkori feladatokról és életcélokról (karrier, család stb.) beszél. Nagyobb életkori eltérés esetén az ebből eredő különbségek bőven adhatnak okot nehézségekre. Az evolúciós szempont viszont bizonyos mértékben korkülönbségpárti. Akkor mégis mi a helyes válasz? Előrevetítem, hogy az igazság valahol középen van, de azért nézzük sorjában a két elméletet.

Pszichológiai szemlélet

A cikk erejéig legalábbis képzeld el, hogy 54 éves vagy, partnered 27. Dolgozol, szakmai sikereid csúcsán vagy, jó eséllyel gyerekeid, esetleg unokáid vannak, valamint akár 30-35 éve tartó, mély barátságaid, talán egy tönkrement házasságod. Barátod vagy barátnőd pár éve kezdett el dolgozni, zajos szórakozóhelyekre és számodra ismeretlen együttesek koncertjeire jár. Barátai a gyerekeiddel egyidősek. A kapunyitás az egyik oldalon, kapuzárás a másikon. Idősebbként feltehetően már rég kipipáltad azokat a feladatokat, amelyek még bőven a partnered előtt állnak. Ami neked tehát mindennapos, az a másiknak új, te már tudod, idősebbként már tudhatod – ha csak az emlékeidből is –, hogy mi következik valami után, hiszen már rég volt alkalmad átélni. Másfelől viszont csak remélheted, hogy mindaz, ami neked jelentős, átérezhető úgy is, hogy a másiknak még nagyon távol van. Mindez természetesen nem csak a nehézségekre vonatkozik. A legtöbb dolgot azért mégiscsak együtt a legjobb átélni.

Pszichológiai szempontból az idősebbik fél, tehát te, a fentieket figyelembe véve valamelyest hatalmi pozícióban van a fiatalabb partnerrel szemben. Ebben az értelemben legalábbis, a szimmetria kettőtök között nem valósul meg. Márpedig a párkapcsolatok tartósságának egyik alappillére a szimmetria. Pszichológiailag szintén érdekes lehet, hogy miért van valakinek szüksége arra, hogy a gyerekeivel egykorú partnere legyen, és fordítva, miért akarhat valaki a szüleivel egyidős szerelmest. Ugyancsak érdemes feltenni a kérdést: miért akarhatod, hogy a másik a szülőt lássa benned. A tudattalan ilyen és hasonló kérdéseket folyamatosan feltesz, sokszor megnehezítve ezzel a helyzetet. Akárhogy is, ha a korkülönbség tematizálódik – márpedig a környezet reakcióit figyelembe véve mást sem tesz –, akkor tematizálódik a szülő–gyerek viszony is. Ez pedig rengeteg elvárást hoz elő mindkét oldalon: nem akarod elkövetni ugyanazokat a hibákat, amelyeket a szüleid – vagy a párod szülei – követtek el. Vagy éppen olyan szeretnél lenni? Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a nagy korkülönbség mit jelent a szerepeket és az emberi játszmákat tekintve. Egy olyan kapcsolatban, ahol kisebb vagy nincs korkülönbség, ott is előfordulhat, hogy az egyik fél „szülőként” szól a másikhoz, amire ő már csak „gyerekként” tud reagálni, és fordítva. Nagy korkülönbség esetén ugyanez hatványozottabban jelenhet meg. (A témával kapcsolatban olvasd el Játssz a saját filmedben! című cikkünket.) A téma érzékeny, ezzel együtt érdemes róla valóban őszintén beszélni egymással. Hiszen mindkét félnek lehetnek kétségei, aggodalmai, amelyek titokban dédelgetve károsabbak lehetnek, mint egy jó vacsora mellett kibeszélve.

Evolúciós szemlélet

Ez a sokszor teljes joggal idejétmúlt felfogás mégiscsak elgondolkodtató a számtalan példát látva. Evolúciós szempontból a párválasztásban ugyanis az utódnemzés a kulcsfontosságú, az utódok felnevelése már a nőstény feladata. Ezért a női egyedek idősebb, tehetősebb, nagyobb hatalommal rendelkező hímeket keresnek, hiszen ők jobb géneket örökítenek tovább. A hímek azonban olyanokat szeretnének, akik minél több utódot tudnak világra hozni, az ilyen egyedek a fiatalabbak között keresendők.

Az ironikus hangvétel és az állatvilágból vett szóhasználat nem véletlen, mindezeket a társadalmi normák, szokások felülírják. Emberi közösségekben a társak megítélése is fontos, a gyerekek közös felneveléséről nem is beszélve: idősebb partnerként sajnos erre is gondolni kell. De természetesen nem feltétlenül a családalapítás az egyetlen üdvözítő célja egy párkapcsolatnak. Arról nem is beszélve, hogy ez a modell csak az idősebb férfi – fiatalabb nő felállást magyarázhatja, a fordítottját nem. Ha a fiatalabbak vonzóbbak számodra, akármi legyen is az ok, ha mindketten tiszta lapokkal, tudatosan játszotok, akkor miért ne? A szerelem minden különbséget és akadályt képes elmosni.

http://www.otvenentul.hu/egeszseg/40556