A szabadság jegyében létrejött párkapcsolatok és házasságok a nyugati kultúrában rendkívül ingatagok, ami miatt sokan visszasírnák a konzervatívabb időket, pedig nem a szabadsággal van a baj, hanem valami egészen mással.

Elburjánzott a párkapcsolati tanácsadás az utóbbi évtizedekben, megszámlálhatatlanul sok könyv, cikk, tévé- és rádióműsor szól arról, hogy melyek egy tartós és igazán mély kapcsolat vagy házasság elengedhetetlen feltételei, mire van szükség ahhoz, hogy a kapcsolat - divatos szóval - működjön. Ennek ellenére rengeteg a válás, szakítás, csalódás, kiábrándulás, és rengeteg gyerek nő fel apa vagy anya nélkül, mivel a szülők rettenetes kínlódások után elválnak.

Mi kell tehát egy tartós párkapcsolathoz? A válaszok általában a következők. Észbontóan jó szex. Azonos hullámhossz. Közös érdeklődés. Tolerancia. Empátia. Szeretet. Kompromisszumkészség. Ez utóbbit sokan vallják, pedig kérdés, hogy miért kellene bármiben is megalkudni egy párkapcsolatban, inkább az önzetlenséget és az odafigyelést kellene hangsúlyozni helyette. A mélyebbre látók az önismeretet emlegetik, amely, úgy tűnik, minden jó párkapcsolat alapfeltétele, de egyúttal célja is.

A párkapcsolati problémák szövevényében a tisztán látást igazán az segítheti, ha az ember felteszi azt a triviálisnak tűnő kérdést, hogy mi egy férfi-nő kapcsolat végső célja. Erre a válaszok általában a következők. Az egyedüllét elkerülése. Rendszeres és kielégítő szex. A szerelem beteljesítése. Családalapítás. A szeretet elmélyítése. A két fél kiteljesedése és egymás kiegészítése. Csupa helyes válasz, csakhogy a legfőbb feltétel hiányzik, s ez nem más, mint a leplezetlen és álarcok nélküli őszinteség.

Ez mindennek az alapja, ehhez képest minden másodlagos, igen, ehhez képest másodlagos a szerelem, a szex, a gyerek, a kiteljesedés, a szeretet, a megértés, az odafigyelés, az önismeret. Mert ezek mind a totális őszinteségből következnek, vagy legalábbis a totális őszinteségre való tudatos törekvésből. A párkapcsolat megdicsőülése az, hogy végre van valakim, aki előtt nem kell szerepet játszanom, s aki szintén álarc nélkül áll előttem, akivel bármiről, a legkényesebb kérdésekről is fenntartások nélkül, teljesen szabadon beszélhetek, legfőképpen a közös ügyeinkről, problémáinkról.

Csecsemőkorától a sírig mindenki színész a világ színpadán, és az egyetlen menedék a maszkabálban a párkapcsolatom, a házasságom, amelyben végre igazán az lehetek, aki vagyok, szerepek, álarcok, játszmák nélkül. Senki mással az egész világmindenségben nem lehetek olyan bizalmas viszonyban, mint a partneremmel, a házastársammal. Ha azonban ez a maximumra emelt őszinteség nem alakul ki, akkor a párkapcsolat előbb-utóbb tönkremegy. A felek pedig nem értik, hogy miért, s általában egymást hibáztatják. Ha rögtön az első pillanattól kezdve nincs meg a totális és kérlelhetetlen őszinteség igénye és törekvése, akkor a kapcsolat óhatatlanul meg fog bukni.

Persze ez a legeslegnehezebb, hiszen nem fizikailag levetkőzni nehéz, hanem lelkileg. Az, hogy két ember meztelenül látja egymást, és rendszeres szexuális életet él, még nem jelent semmit. De végső soron a szeretet sem ér semmit. Mert a szeretetből nem következik az őszinteség, ellenben az őszinteség szükségszerűen magával hozza a szeretetet. Egy kicsivel kevesebb szeretetet és túláradó szenvedélyt, ha lehet, és mindig egy picit több őszinteséget - röviden talán ez lehetne a recept.

Forrás: Promenad.hu