Ma már szinte teljesen természetes, hogy a szerelmek nem csak az égben, de az éterben is köttetnek. Az internet talán épp az emberi kapcsolatok közül a szerelmek kialakulására volt a legnagyobb hatással. És ahogy az más esetekben szokott lenni, legalább annyian kételkednek a netes szerelmek valódiságában is, mint amennyien állítják: az igazi már nem fehér lovon, hanem biteken jön értünk.

Csetcsapdák
Aki még nem csetelt életében egyszer sem, az nem is tudja, vagy nem hiszi el, hogy valós szerelmeket hogyan is lehet egy gép előtt megélni. Sőt! Sokan azok közül sem, akik naponta akár tíz órát is „beszélgetnek” kis ablakocskákba írogatva. Ennek egyetlen oka van csak: még nem estek bele a csetcsapdába. Pedig ebbe belepottyan több diplomás meglett nagypapa, okos tanárember, magányos tinédzser lányka és persze, az újságíró is.

A kételkedők leginkább arra hivatkoznak, hogy nem lehetséges az összes érzékszervünk bevonása nélkül valakit megismerni, és ennek hiányában bele is szeretni. Ezzel az érveléssel csak egy baj van: hogy a szerelem kialakuláshoz nem kell az összes érzékszervünk. Sőt!

Ha elfogadjuk azt, hogy valóságos érzéseink keletkezhetnek (düh, harag, vidámság), amikor például az internetes portálokon, közösségi oldalakon olvasgatunk (mondjuk épp úgy, ahogy egy jó könyvön is elsírhatjuk magunkat), akkor adódik a kérdés: miért épp a szerelemhez kell egyeseknek a szemkontaktus, illetve a fizikai jelenlét? Nos, erre többféle magyarázat is lehet: például, hogy nem mindenki ugyanattól „indul be”.  De akármi is hat ránk úgy, hogy elindul az AGYUNKBAN a szerelem-vegyület (mert mára ezt sokan tudják, hogy maga az érzés is pusztán egy vegyület), az mindenképpen az agyunkban zajlik le. S talán pont ezért lehet koncentráltabb a neten kialakult szerelem, mert abban az esetben a szemünk segítségével mégis csak a másik ember agyában előállt gondolatokat olvashatjuk – közvetlenül, és magunk is hasonlóan teszünk a partnerral.

A csetszerelmek, ha nem egy társkeresőn oldalon indulnak – épp olyan váratlanok, és ijesztőek lehetnek elsőre, mint a „valós”, nem szájber életünkben. Teljesen más miatt állunk egymással szóba, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már több órája ugyanazzal az emberrel beszélünk, és írjuk le azokat a szavakat, amelyeket korábban csak élőszóban mondtunk ki mondjuk egy előző szerelem kezdetekor. Ezek az érzések még hatványozódhatnak is attól, hogy közben olyan érzetünk támad, hogy álarcunk van (hisz az esetek többségében nem látjuk közben egymást), és hogy bármikor kiszállhatunk, anélkül, hogy bajunk esne. És főleg: azt hisszük: magunkért akar minket valaki. Nem a kis fotónkért, nem a testünk szépségéért, hanem a GONDOLATAINKÉRT, a belső szépségünkért.

Ez meg is eshet, hogy valódi mélységekig le tudnak menni a beszélgetésekben a felek, és már szerelmesen érkeznek meg az első randira. De sokkal többször derül ki: olyan csapdába estünk, amit mi magunk állítottunk maguknak, amikor bekapcsolódtunk egy idegen emberrel egy beszélgetésbe.

Micsoda nő ez a férfi!
Hogy mik lehetnek ezek a csapdák? Például az, hogy ha mára felületes ismerkedésen túl vagyunk, ha már úgy érezzük: még több mindent akarunk tudni a másikról, akkor nem árt például a legfontosabbat megtudnunk róla: hogy valóban olyan nemű-e, mint amilyennek mondja magát. Mert a netet sokan használják szórakozásra, gonosz játékokra, hogy a bűnözőkre (mondjuk pedofilokra) ne is gondoljunk most.

Így zárjuk mondjuk rövidre azzal, hogy a első körben csak hallani akarjuk a hangját, ha már nem áll mondjuk rendelkezésünkre webkamera, hisz az sokat könnyíthet a helyzeten. Persze, még így is becsaphatnak minket, hisz a megadott telefonszámokhoz tartozó készüléket is bárki használhatja – mondjuk segédjeként a tréfálkozónak, aki eljátssza nekünk a szerelmes férfit, nőt.

De ha nem ábrádultunk ki a hangjától (amiből például nem csak az derülhet ki, hogy férfival, vagy nővel beszélgettünk eddig csetben, hanem a kora is behatárolható, de az is, hogy nem részeg-e, mert sokaknál ez sem derül ki írásban, vagy például az iskolázottsága is érzékelhető a beszédstílusból, modorból).

A gondolatok és hangok után essen pár szó a netes profilképeinkről is. Nem árt megválogatni, hogy milyen képet teszünk ki magunkról. Egyrészt árulkodhat olyasmiről is a fotónk, amiről nem szeretnénk (például ha a legnőiesebb fotónkat rakjuk ki, akkor ne csodálkozzunk, ha csetpartnerünk azt feltételezi, hogy akár csetszexben is benne vagyunkI, és azt se feledjük – ha nem randi oldalon vagyunk -, hogy a barátaink, közeli ismerőseink, gyerekeink barátai, tanárai, de még a leendő munkáltatónk is láthatja a bikinis fotóinkat.

Maradj meg onlájnnak!
A csetszerelmek halála sok esetben maga az első randi. Nem is feltétlenül azért, mert nem olyan a külseje az illetőnek, amilyenre számítottunk. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy nem olyan, mert hozzászoktunk egy állandósult profilképhez, és természetszerűen a három dimenziós változat, valamint hogy a személyes találkozónál az összes érzékszervünk dolgozik, nem csak a szemünk, meg az agyunk – nem fog egyezni a csak a saját agyunkban felállított képpel, ahogy a megfilmesített könyvek szereplői sem azonosak az agyunkban elképzeltekkel. Hanem azért is, mert a csetszerelem igazából a  csetből való kimozdulás után már nem csetszerelem. Szóban másképp fejezzük ki magunkat, mint írásban. Másra is figyelünk, nem csak szavakra, hanem a mimikára, gesztusokra, szagokra is. Megesett már, hogy az első randi azért lett rövid, mert mindkét fél azt választotta, hogy minél hamarabb visszahúzódjon a monitorja mögé, tovább játszva a megszokott csetszínházat, hogy megkapja ugyanazt az érzést, amit korábban. Magát a szerelmet, ami akkor is valós, ha 3 D-ben nem hat.

S akkor még nem is szóltunk azokról, akik meg is elégszenek a találkozás nélküli szerelemmel (mondjuk például azért, mert csak így élhetik meg a teljes szerelmet, hisz a külsejük, vagy az egészségi állapotuk ezt korábban nem tette alkalmassá), így feltalálva az ideális partnert – aki míg írunk neki,  leviszi a szemetet, elmosogat, mert nem vagyunk ott, hogy mindezt nekünk kelljen megcsinálni. Persze – és ez a leggyakoribb csapda – előfordulhat, hogy a mi magányosnak hitt szingli szájberbabánk azért küld hajnalban már csak szájber szívecskéket egy gombnyomással, mert nem akarja a klaviatúra verésével felébreszteni a házastársát.

http://www.harmonet.hu/te_en_szex/60869-szajber-randi-vagy-csetszinhaz.html