A youtube nemrég volt öt éves, és a Skype meg a többi videós chat sem számít már újdonságnak. Az ember azt hinné, az internetes társkereséskor rengeteget segíthetne, ha szövegen és fotókon kívül egy-két videó is ott lenne a profilokban. De ez mégsincs így, bemutatkozó kisfilmeket gyakorlatilag egyetlen oldal sem tartalmaz.

Egy 2008-as kutatás szerint [1] a videótlanság a nők lelkén szárad. A társkeresők állítólag azért nem vezetnek be ilyen szolgáltatásokat, mert bár a férfiak 72%-a szeretne például webcamen keresztül ismerkedni, a nőknek 63%-a ellenzi az ötletet. Volt ugyan pár hölgy, aki kipróbálta egyszer valahol a dolgot, de ezek kétharmadának egyáltalán nem jött be, és soha többet nem hajlandók videóval társat keresni. Vajon miért lehet ekkora ellenállás a csajokban? Mi öt félig-meddig komoly választ adunk alább. Természetesen ha jobb választ tud adni a kérdésre, az ön hozzászólását is várjuk.

1. Nem vizuális típus. Valószínűleg részben az van a háttérben, hogy a férfiak köztudottan sokkal érzékenyebbek a vizuális ingerekre. Az urak szeretik látni a hölgyeket, míg ez utóbbiaknak korántsem olyan fontos szempont a kinézet.

2. Kamerához ki kell öltözni. Tudjuk, hogy a nőknek mekkora idő- és pénzráfordítás szükséges egy-egy randihoz [2]. Az internetes társkeresés nagy előnye, hogy otthonról egy szál béna pólóban, smink nélkül, kócos hajjal is simán lehet romantikázni addig, amíg komolyra nem fordul a dolog. Ha élő videóchat lenne a randizós oldalakon, akkor nyilván kevés hölgynek lenne annyi önbizalma, hogy csak úgy natúr odaüljön a gép elé. Ha van kamera, akkor szinte ugyanannyi ráfordítás szükséges az online barangoláshoz is, mint ha igazi randira menne az ember. Nagyobb a befektetés, de a nyerés esélye kisebb - kinek éri ez meg?

3. Kor. A fent linkelt felmérés is hivatkozik arra, hogy a webcam-használat inkább a fiatalok körében népszerű. A 25 felettiek többsége nem önmagát kamerázva nőtt fel, sőt, már felnőtt volt abban a korszakban, amikor még se internet, se mobiltelefon nem volt. Mivel a társkeresőkre zömében ebből a valamivel idősebb korosztályba tartozók regisztrálnak, nem csoda, hogy közöttük alig akad olyan, aki szeret videón keresztül kommunikálni.

4. Ciki. Egyrészt a '80-as évek videós társkeresése mára nevetség tárgyává vált [3]. Másrészt az idei év fejleménye egy újabb szenzáció, ami minden bizonnyal sok évre bebetonozza a videochat rossz hírnevét. Aki töltött már el hosszabb időt a Chatroulette-en [4], az soha többé nem fog tudni úgy webcam elé ülni, hogy ne tartson attól, hogy egyszer csak egy férfi nemi szerv villan fel a képernyőjén. Ha a chatroulette-en múlik a dolog, akkor a videochat az anonim, szexuálisan túlfűtött ökörködés kommunikációs eszköze marad, nem pedig a komoly társkeresésé.

5. Aki akar, így is tud. Bár a bemutatkozó videókat ez nem helyettesíti, ha valakivel már megismerkedtünk egy társkeresőn keresztül, a randizós oldal segítsége nélkül is minden gond nélkül mehet rögtön a videochat. Akik kamerával akarnak ismerkedni, azok ezt már most is megtehetik, elég az msn- vagy skype-azonosítókat kicserélni. Miért kéne ezt a fajta kommunikációt is a társkereső oldalon keresztül bonyolítani?

http://velvet.hu/blogok/randi/2010/06/04/5_ok_amiert_a_nok_nem_engedik_a_videos_tarskeresest/