Nagyon jól gondolod!
Az én fiam már rég kirepült, és mondhatom, nagyon magányos vagyok!
Igaz, feltalálom magam, itt vannak már az Unokák, de minden nap mégsem mehetek hozzájuk!
Nem sírok, de nem is nevetek!
Úgyhogy Zsuzsa, kívánom tartson sokáig a kapcsolatod!
Én azt hiszem kilépek erről az oldalról!
Minden jót! zsuzsa

Előzmény

Válasz

Kedves Zsuzsa! Én is fiatalon maradtam egyedül 33 éves voltam amikor meghalt a férjem ő akkor 38 éves volt.Ezért tudom milyen ennyi ideig egyedül lenni.De mindig is azt tartottam fontosnak,hogy a gyerekek ne sok apukára emlékezzenek csak egyre a sajátra.Most kezdtem érezni a hiányt,és elgondolkodni ,hogy hamarosan egyedül maradhatok mert a gyerekek felnőnek és saját útjukat járják.
Üdv.Zsuzsi

Előzmény

Válasz

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy válaszoltál!
Gratulálok!
Valóban örülök, hogy sikerült! Tartson sokáig!
Hagyd most a távolságot, vagy bármit, ami negatív!
Minden perc ajándék!
Tudod Zsuzsa, én nem is magamért írtam, amit írtam, hisz azt szoktam mondani, hogy
az élet már nem rólam szól!
Én, azokra gondoltam első sorban, akik fiatalon maradtak egyedül, mint a Szlávecz Rózsa
aki elindította ezt a témát!
Sajnálom, hogy inkább a televízió előtt ülünk és közben sírunk, de tenni nem teszünk!
üdv. zsuzsa

Előzmény

Válasz

Szia Zsuzsa!
Én is sajnálom,hogy nem igen érdeklődnek e téma felől pedig szerintem sok embernek volt negatív és pozitív tapasztalata.Társat is biztos találtak már csak eddig nem jelezte senki.Én egy kellemes élményt köszönhetek ennek az oldalnak,de nem a társkeresőn keresztül.Remélem amit találtam sokáig fog működni csak kis probléma a távolság.De mint minden ez is áthidalható.
Üdv.Zsuzsi

Előzmény

Válasz

Szervusztok!
Nagyon sajnálom, hogy ez a "téma" már, hozzászólás nélkül maradt!
De, miért is jelentkeztünk be erre az oldalra!?
Szerintem azért, hogy hátha-mégis vár ránk valaki, aki így, itt többet tud meg rólunk azon kívül, hol születtünk, hol lakunk!
Sajnos, megint tévedtem!
Egyáltalán, talált már itt valaki magának társat!
Vagy ezt az oldalt is arra használjuk, hogy szidjuk, hibáztassuk egymást!
Szerintem, mindenkinek van valakije, csak, nagy SZERENCSE kell hozzá, hogy meg is találja!
A megfelelő embert, a megfelelő embernek!
Csak, ne mindig sírjunk!
zsuzsa

Válasz

Kedves Zsuzsa! Hasonló képen látom én a a helyzetet mindig elrontják valahol.Vagy mi vagyunk kicsit válogatósak?De inkább válogatós legyen az ember mind az első emberkének oda adja magát.Fontos,hogy a saját önbecsülésünket ne adjuk fel.Volt egy hódolóm minden szépet jót mondott csak sajna a találkozáskor kiderült nem is olyan mint amit magáról mondott.Kb. mint akit a koncentrációs táborból engedtek el.Akkor közöltem nekem ez nem megfelelő és elküldtem szépen haza.És persze neki állt feljebb,hogy nem ugrottam rögtön neki.Egy ismerősöm előtte figyelmeztetett is ,hogy gondoljam meg mit is akarok és igaza volt.
Üdv.Zsuzsi

Előzmény

Válasz

Kedves Emília!
Nem tudom, az én hozzászólásomhoz írtad-e, amit írtál, ha igen, köszönöm!
Reméltem, hogy férfiak is válaszolni fognak rá!
Eddig sajnos nem! Pedig azt sem bánnám, ha megcáfolnák! SŐT!
Tudom, hogy van rendes, komoly, aranyos stb. is, csak nem tudom hol!?
Nos, ha tudja valaki, mondja meg nekem!
Minden jót! zsuzsa

Válasz

Szia!

Nagyon jól összeszedett gondolatok, a teljes igazságot írtad le, valóban így működik a társkeresés.

Szép napot!

Emília

Válasz

Jó téma, de megválaszolhatatlan!
Én, 45 -éves korom óta élek egyedül! Először, azt hittem, sorba fognak állni az ajtóm előtt, hisz, csinos is voltam, az egyetlen fiam, már felnőtt volt, dolgoztam, egyedül éltem a lakásban, no, akkor még kocsim is volt, de sajnos rájöttem, NEM ÁLLNAK AZ AJTÓM ELŐTT!
Elkezdtünk a barátnőmmel keresgélni, nagyon sok olyan volt aki "diszkrét" kapcsolatot keresett a neje mellé! Természetesen ezt nem vállaltuk be. Aztán, jöttek a szexmániákusak, munkanélküliek, az özvegyek, akik végig az elvesztett feleségükről beszéltek! Sorolhatnám még a negatív tapasztalatainkat, de inkább nem!
Szóval, csak egy olyan férfi nem jött, aki meghallgatott volna engem is, akit az is érdekelt volna, hogy én mit szeretnék, hogy ne sírjon, hanem nevessen, hogy ne visszahúzzon, hanem felemeljen!
Én, mióta egyedül élek, fel nem fogom mit, és kit keresnek a férfiak, fel nem fogom mit akarnak, mert természetesen nekik se jó egyedül, de valahogy, valahol, mindig elrontják!
Még ha hoznak is virágot az első randi, kezembe nyomja, hogy hoztam neked egy kis gazt!!!
Köszönöm, gazt azt nem kérek!
zsuzsa

Válasz

Én a szerető kifejezést a szerelemre értem és ebben már minden benne van ,házasságon belül kell szeretőnek maradni :Ímer66

Előzmény

Válasz