Úgy vettem észre,mintha rohannának az emberek.Nem képesek kivárni,amíg kölcsönösséggé nem alakul az összeköltözés fogalma.A türelmetlenség pedig,elviszi a kapcsolatot.

Válasz

Hát.....................
Az igaz, hogy nem jó benne lenni egy rossz kapcsolatban, meg tényleg azért ne, hogy nincs másik.
De speciel én már 21 hónbapja egyedül vagyok és nagyon hiányzik mellőlem egy társ.
Egy rossz kapcsolat vagy rosszul végződött kapcsolat után jó egyedül,.
De akkor sem hosszú ideig - na mondjuk ez most magamra értem. :))

Válasz

Miklós/Cerchero/
Sok igazság van a leírtakban. Mivel én is egy rombadőlt házasság közepén vagyok , van és az éppen 60 évemmel van egy kevés tapasztalatom . Sok múlik azon , hogy milyen élethelyzetből nézzük a kérdést/átéltük , vagy olvastunk róla / . Mona Lisa óta sokan kutatják a női lélek rejtelmeit és még csak sejtem a következtetést . Azzal egyetértek , hogy ami bármelyik oldalról elromlott , csak foltozni lehet , de tökéletesen helyreállitani nem !
Mi az amire vágyunk ?/Talán mindkét nem!/ A TÁRSRA aki szeret és szeretni lehet . Ilyen egyszerű és ilyen bonyolult .A sex is csak itt működhet tökéletesen , a többi animáció .
Én keresem a megoldást /valószínű meg is találom...Cerchero=kereslek / , de már nem lázasan , görcsösen , hanem megfontoltan . De azért sajnos a tévedés jogát fenntarthatjuk . A magány hosszú távon ,, a lélek halála!" A test ettől még él .Kiváncsian olvasom a többi hozzászólást is.
Miklós/Cerchero/

Válasz

....összeköltözés :)))) -erről jut eszembe 1 eset,melyet jó magam éltem meg,nem kis meglepetésemre.
Nagyjából levázolom : Ismerkedtünk,szimpatizáltunk,sok közös téma - érdeklődési kör is vonzalmat szított stb.Eljött az idő,felmentem hozzá...aztán többször is...gondoltam,talán mostmár én is utat nyitok kis közegembe.Mondtam hát 1szercsak,holnap hazaviszlek.Képzeljétek,beállított nekem sporttáskástól - szatyrostól - ruhástól - mindenestől,hogy ő megjött...első reakcióm,nem kaptam levegőt a döbbenettől.A másodikat gondolom,nem szükséges leírnom.

Előzmény

Válasz

Sajnos,1-1 ismeretség után is nem önmaga a másik fél,hanem látni-érezni rajta a megfeleni akarást,mely szinte görcsössé teszi.Nem értem,miért a bizonyítás a fő elfoglaltság ilyenkor.
Szintén igazat kell,hogy adjak,tapasztalat alapján.Vagy a túl fiatal,vagy a túl idős szeretne kezdeményezni.A "mi" korosztályunk mintha jelenleg,nem a megfelelő időintervallumban létezne...
Ezzel nem azt szándékozom "mondani",hogy ők nem alkalmasak.Szó sincs erről! Sok esetben kaptam a kérdést,nekem miért fontos a kor? Hmmm,hát már,hogy jó fenébe ne lenne fontos?Ebben is van határvonal.Sem a "fiammal" sem a "nagyapámmal" nem szándékozom közelebbi ismeretséget kötni.És ha megmondom,bármily finoman is,vérig sértem vele a másikat...

Előzmény

Válasz

Igen, látom megy több fórum , hasonló témában, hogy miért pl. nem úgy működik a társkereső, ahogy elvárnánk. Nem a társkeresőkkel hanem a jelöltekkel van gond. A változó korban a férfiak bizonyítási lázban égnek, és hát nem látják a fától az erdőt. Aztán , ha felébrednek, már késő lesz.. Mert bevallom, nekem nem hiányzik egy pocakos, lusta, otthonülő, öregedő , két- három házasságo és sok gyereken túl lévő életunk "társ".
Veled együtt én is vágyom, de nem minden áron, arra a bizonyos úrra.

Előzmény

Válasz

Minden jót kívánok Neked!
Igen, sokan fordítva ülnek a lovon. Megismernek valakit és azonnali összeköltözés a téma. Sokkal tartósabb és kiegyensúlyozottabb lehet az a kapcsolat, amely nem feltétlenül összeköltözésről szól . Sokkal inkább a kellemes, örömteli programokról és együttlétekről, különösebb elvárások nélkül.

Előzmény

Válasz

Kedves Katalin!
Beszélgetni jöttem ide, elmondani a véleményem. Köszönöm, jól vagyok, bármennyire is gyanús ez Neked. Hazugsággal pedig ne vádolj embereket, akiket nem ismersz és semmit sem tudsz róluk.
A legtöbb ember az önsajnálók és szenvedők körébe tartozik, és onnan nagyon nehéz kilábalni. Olyan , mint a kábítószer ,egyre mélyebben bele lehet sülyedni a magányba is. Azok, akik nem ezt vallják, és bizony egyre többen vagyunk és tetszik vagy nem éppúgy a kontinens része, mint a többiek, akik esetleg más életfilozofiát vallanak.

Előzmény

Válasz

Tökéletesen egyetértek Veled Mária Diana! Így "magányosan" sokkal több időt fordíthatok arra, ami engem érdekel és nem a háztartás vezetése körül forog a világ. Természetesen hiányzik egy olyan partner, akivel minden síkon azonosak a nézeteink, aki el fud fogadni olyannak, amilyen én vagyok és én is el tudom fogadni őt. A lehetőségét nem zárom ki, de nem keresek görcsösen senkit, csak azért, hogy ne éljek egyedül. Vannak gyerekeim, unokáim, barátaim, munkatársaim és jól érzem magam a bőrömben.Én is jót derülök a "korban hozzámillők" elvárásain. (10-18 évvel fiatalabb legyen és modell alkat). Hát ez nem én vagyok, viszont tudom, hogy mit érek mint ember és mint nő.

Előzmény

Válasz

Kedves Mária!
Minden 1es betűddel 1et értek 1 kritériumot javítva : írom mindezt 41évesen.

Katalin kedves.Ha hiszed,ha nem,igenis ki merem jelenteni felelősségem tudatában,hogy jó 1edül.Az 1edüllét nem 1enlő a magány fogalmával és azzal sem,hogy nincs mivel - kivel el/lefoglalni magunkat.Mint,ahogy azzal sem,hogy ne lenne esetleg állandó partner az életünkben.

Előzmény

Válasz

Aki azt állítja hihetetlenül jó egyedül, az szerintem hazudik , még magának is.
"Senki nem egyedülálló sziget:minden ember a kontinens egy része; a szárazföld egy darabja;Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy , mintha egy egy hegyfokot mosna el,vagy barátaid házát,vagy a te birtokod;minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang , mert :érted szól!!!"
JonhDonne

Válasz

Igen, hihetetlenül jó egyedül! És ez nem azt jelenti, hogy magányos vagyok. A munka, a család, a barátok, a hobbym kitölti az életemet. Halmozottan hátrányos helyzetű nő vagyok, mert vannak elveim, önálló gondolataim, álmaim, és hááát elmúltam 50.éves. Az egyedüllét remek életforma, nem kell senkit elviselni, alkalmazkodni, körülvesznek megszokott tárgyaim, megrögzött szokásaimat ki viselné el hosszú távon? És ez visszafelé is érvényes. Próbálkoztam társkeresőkön, de teljesen reménytelen, csak nézelődni járnak oda, vagy 20-30 évvel fiatalabbaktól repkednek a sikamlós ajánlatok. Persze a remény él bennem is, hogy mint a mesében rámtalál a Hercegem, de mindenáron nem vágyom kapcsolatra. A korombeli férfiak mással vannak elfoglalva.; a lányom- korabelieket hajkurásszák, kellemes anyagiakat és bónuszként gyermeknemzést igérve.
Aki egyedül él, nem törvényszerűen magányos. Nyitottnak kell lenni az emberi kapcsolatokra, és nem pedig siránkozni.
Azt nem mondom, hogy tévedtél, mert vannak bizony, akik képtelenek egyedül élni és inkább vállalják a házasságon, kapcsolaton belüli magányt, ami szerintem önpusztító és megalázó.

Válasz